Szó-kártya-játékok 2 - chinese whispers

Ez a játékot is ismerős lesz. Egy sorba leülünk a földre, az elöl ülő elé kiteszünk pár szókártyát, majd a leghátul ülő gyermek fülébe suttogjuk a már tanult szót. Az továbbsuttogja, míg a láncon keresztül megérkezik a szó az elöl ülőhöz, akinek ez alapján ki kell választania a kártyák közül a szónak megfelelőt. Aztán az elöl ülő a sor végére ül. Érdemes a játék megkezdése előtt átismételni a szókártyák segítségével a szavakat.

Szó-kártya-játékok 3 - tűz-víz

Hasonlóan a magyarul is játszott tűz-víz játékhoz, itt is eldugunk egy tárgyat , vagy a tárgy képét (flashcards), majd, akinek be kellett hunynia a szemét, megpróbálja megtalálni a többiek segítségével. A segítség pedig a következő: annak a tárgynak az angol nevét mondjuk, hol halkabban, hol hangosabban, amit eldugtunk. Tehát, ha egy cica képét rejtettük el, akkor a kitten- szót suttogjuk, mondjuk , kiabáljuk, amíg a gyermek meg nem találja.

Szó-kártya-játékok 4 - orange , orange , orange

Frissen tanult szavakkal , vagy akár ismétlésnek is lehet használni. Körben ülünk, hogy jól lássuk egymást, mindenkinek adok egy szót, ill. szókártyát. Ez utóbbi nem csak a gyerekeknek segítség, de nekem is, hiszen megkérem őket tegyék le maguk elé, így könnyebb észben tartanom az összes szót. Egyenként elismételtetem a gyerekekkel a saját szavukat, aztán indulhat a játék. A szabály igen egyszerű, háromszor mondok ki egy szót , mire a harmadik végére érek a gyereknek is ki kell mondania a szavát. Természetesen mindenkinek a saját szavára kell figyelni. A játék akkor érdekes, ha a tanár gyorsan mondja az adott szót, illetve , ha a szavak között gyors a váltás. Aztán jöhet a kártyacsere, mindenki elcseréli egy, a  körben ülő másik gyerekkel a kártyáját. Újra elismételtetem mindenkivel a kapott szót, és jöhet az újabb kör.

Szó-kártya-játékok 1

A szavak játékos gyakorlásához néhány ötlet.

1, Slow motion

A kártya elé teszel egy olyan lapot,ami nem látszik át,és lassan mutatod meg a kártyát:pl.  fölfele tolod a kártyát és egyre több részlet lesz láthatóvá. A cél, hogy minél kevesebb részletből találják ki mit ábrázol a kép. Nem baj, ha a gyerek magyarul mondja, majd te eszébe juttatod az angol szót. Legközelebb már nem kell neki segítség.

2, Flash

A cél ugyanaz, a módszer más. Hirtelen , egy pillanatra felvillantod a kártyát. Ha nem sikerül elsőre , próbálkozz még kétszer - háromszor.

3,
Four corner race.

Egy viszonylag kis, belátható terület négy sarkában helyezz el egy-egy kártyát, úgy hogy mielőtt elhelyeznéd felmutatod és mondod is a szót. Ha mind a négyet elhelyezted kezdődhet  a játék. A gyereknek oda kell futnia :(Run to the cake! Fuss a tortához!) vagy ugrania (Jump to the apple. Ugorj az almához!) stb. megnevezett kártyához.Természetesen a cake vagy az apple szavak helyett a négy szókártyán ábrázolt dolog valamelyikét kell behelyettesíteni.

szókártyák folytatás

Ha nincs lehetőséged színes nyomtatásra, érdemes a színezős oldalak képeit használni. Nekem ez a kedvencem:
http://www.dltk-kids.com/coloring.htm

Itt is hasonlóan a clipartokhoz, a letöltött színező oldalakat  (6-8db-t) egy lapra teszed és kinyomtatod két példányban. Kiszínezheted te is, de együtt is lehet a gyermekeddel,  és színezés közben még angolozhattok is (színek, rajzeszközök, Segíthetek? Add ide , légy szíves stb.)

Bár mi már képes szótárakat is használunk, a lányom mind a mai napig  kéri, hogy "kártyázzunk".

Szókártyák

A lányommal valamivel két és fél éves kora előtt kezdtünk angolozni. Kezdetben csak mondókáztunk és daloltunk (természetesen mozgással, vagy tapssal kísérve). Ezt egészítette ki kb. három hónappal később a szókártyázás.
Az első szókártyáinkat festettem, mégpedig a már ismert mondókák, dalok szavait ábrázoltam. Itt előfordulási sorrendben a következő dalokhoz : 1, Sing a Song of Sixpence (blackbird),2,Doctor Foster Went to Gloucester( puddle),3, I am a Little Teapot (teapot)

Ahogy a képeken is látszik, mindegyikből párt készítettem, hasonlóan a memória kártyákhoz, természetesen mi képpel felfelé fordítottuk.
Különböző módokon játszottunk vele:

Kezdetben elénekeltem a dalt, felvettem az egyik darabot a párból, majd a lányom megkereste a párját.

Később ő vett fel egy kártyát - így "rendelt" dalt - és amíg énekeltem meg is kereste  a párját. Természetesen egy kép több dalhoz is tartozhatott, - erre ő maga jött rá, vagyis kihallotta az adott szót a  több különböző szövegkörnyezetből (izolálta a szót)- s ha a többi idetartozó dalt is hallani akarta tőlem, ezt általában egy "idézettel" oldotta meg: pár szót, vagy egy-két sort mondott belőle, vagy "elmesélte"  magyarul, miről "szól" a dal.

Majd később én mondtam a szót és ő megtalálta a képpárt. A kép párjának keresése közben persze énekeltem neki a dalt.


Fontos, hogy   a szókártyázás ugyanolyan játék volt neki, mint a mondókázások, a lovagoltatás, tenyeresdik stb, és NEM SZEMLÉLTETŐ ESZKÖZ. ( Nem én mutatom fel és mondom a szót, mert ez rendkívül unalmas lenne, hanem ő keresi meg  a párokat, önálló tevékenységként.) Így a nyelv eszköz, és nem cél lett számára, ami fenntartja a motivációját a mai napig (manapság ez a szép képes mesekönyvek nézegetését, együtt-olvasását, gyerekvideók nézegetését jelenti, és persze egyfajta cinkosságot is (van egy közös nyelv, amit mások nem értenek meg a környezetünkben csak ő meg én).

Ahogy bővült a dal-és mondóka kincsünk, és ahogy nőtt a lányom szóéhsége, már nem bírtam lépést tartani a felmerült igénnyel , és felhagytam a festéssel, más módszert kerestem a szókártya készítéshez.

A legkézenfekvőbb a hirdetési újságok képeinek kivágása volt, hiszen a legkülönbözőbb fogyasztási cikkek képeit (az ételtől a mosógépen át, a ruháig , játékig stb) meg  lehet bennük találni, tehát az úgynevezett praktikus szókincset lehet gyarapítani. Egy ideig sokat bogarásztam, míg megtaláltam a párokat , később megkértem az újságozó hölgyet , hogy dobjon be mindegyik fajtából két példányt, így már egy kicsit gyorsabban ment:) A párosítós játékon túl,  az adott dolgot , amit a kártya ábrázol megmutathatod a saját háztartásotokban is - így két csatornán keresztül is találkozik az adott szóval. Ezen kívül egyszerű mondatokba is belefoglalhatod a szavakat (pl. I like..../I don't like.... vagy I've got/....... stb.) Ekkor kezdtünk el tulajdonképpen beszélgetni,  az "utasításokat" angolul adtam meg, ill. a játék alatt csak angolul beszéltünk - ez is egy módja annak , hogy elkülönítsd  a nap egy kis szeletét az angol számára.

Végül a harmadik forrás a clipartok voltak, elsősorban a Word-höz kapcsolódó clipartok. Egyszerűen kimásoltam egy Word dokumentumba 8-at, és két pld-ban kinyomtattam.

A tartósságról. Ahogy látszik is, én lelamináltam  a kartonra felragasztott képeket. És még néhány gyakorlati megjegyzés. A párok mindig két különböző színű kartonra kerültek, így egyszerűbb szétválogatni őket. A kerek forma pedig az esztétikussága mellett tartósabb is, hiszen nem rojtosodhatnak ki a sarkai, azon kívül könnyebb is kézbe fogni.



A kártyák nagy előnye, hogy kézbelfoghatóak, és ez minél kisebb egy gyermek annál fontosabb számára. Később a  kártyákat felváltotta nálunk a  képes szótár, de ez már egy másik bejegyzés témája lesz.

A szókártyázás témáját is  folytatom még, a clipartos kártyákhoz kapcsolódóan......