Ha a zenebölcsis foglalkozásom után videót küldök a szülőknek a "hangos mondókák" mellett, előtte általában megkérdezem, hogy szoktak-e mozgóképet nézni. Nem mindenki érti a kérdésemet, hiszen szinte minden háztartásban van tv, megjegyzem nálunk nincs és én megfogadtam, hogy nem nézünk a lányommal filmeket egészen három éves koráig. A fogadalmamat nem tartottam be, de kezdetben jó pár hónapig kizárólag gyerekkönyv-videókat ill. azokból készült animációkat néztünk. Az ölemben ülve nézte végig, és eleinte féltem, olyan nagy hatással volt rá, valóságnak tekintette, és olyan erősen együtt érzett egyik-másik szereplővel, hogy párszor sírva is fakadt. Azóta is csak gyerekkönyv videókat, rajz- és bábfilmeket nézünk,és utána hagyom, hogy kibeszélje magából, aztán próbáljuk megbeszélni, amit nem értett.
Ma már maga is játszik "mintha"-játékokat, hatalmas a fantáziája, sokat nevetünk együtt, ez azért lehetséges, mert különbséget tud tenni valóság és fantáziavilág, fikció között.
Mindezt halk figyelmeztetésként bocsátottam előre.
Mi a youtube-ról válogatunk. Ha nem akarsz magad keresni, vagy segítség kellene az induláshoz a zenebölcsis honlapomon találsz jó párat egybegyűjtve:
http://sites.google.com/site/angolzenebolcsi/videok
Ízelítőül ide rakok néhányat:
A gyerekkönyv-videók előnye, azon túl , hogy nincsenek kapkodó képsorok benne, sem gyors vágások, az, hogy a könyvvel egymást erősítik. Az itt, illetve a honlapomon megtalálható könyvek többsége megkapható Magyarországon is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése