Ma olyan dolog történt, ami, úgy gondolom nem csak számomra szolgál megerősítésül, hanem azoknak a szülőknek is , akik hasonlóan hozzám egy másik nyelvvel igyekeznek megismertetni gyermeküket már bölcsis kortól.
A lányom, ahogy egy másik blogbejegyzésben már említettem "olvassa" a könyveit. Ugyanitt arról is írtam, hogy nem csupán azokat a könyveit, aminek a szövegét kívülről fújja, hanem halandzsázik is. Ez a halandzsa pedig egyre több értelmes, és a képhez, történethez illő elemet tartalmaz.
Amire ma figyeltem fel, az azonban minőségileg más. A lányom egész nap vicces kedvében volt, röpködtek a szójátékok, pl reggel azzal kezdte, hogy átírta a Brown Bear, Brown Bear What Do You See? c. gyerekkönyv klasszikust. A medvék a legkülönbözőbb színekben pompáztak a mondókájában, aztán áttért egyéb állatfajtákra is.
A nap folyamán többször is direkt hibázott, és nevetve nézett rám észreveszem-e a hibát, vagy egy jól ismert szövegben a változtatást.
Este pedig egy olyan könyvéről mesélt szabadon angolul, aminek egyébként tökéletesen tudja a szövegét.
Olyasmit tett tehát, amire mások iskolás, ill. felnőtt korban évek kemény munkájával lesznek csak képesek. Mi mindezt játékkal, és a játék közbeni beszélgetéssel, dalokkal , mondókákkal , gyerekkönyveket olvasva értük el. Nem kell rávennem a gyereket, hogy na gyere már angolozzunk egy kicsit, ő maga kér meg rá, hogy énekeljünk, mondókázzunk, vagy olvassunk most angolul. Az angolozás , mivel mindketten élvezzük, nem igényel külön erőfeszítést, időt, hanem napjaink részévé vált. Hiszen minden szülő játszik a gyerekével, könyveket is olvas neki stb. - a különbség nálunk csak annyi, hogy mi ezt angolul is tesszük...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése