Mostanában a lányommal meséket hallgatunk. Szó szerint értem ezt, mivel nem videókról van szó. Annak ellenére, hogy nem köti – külső – képekhez a hallottakat, vagy talán éppen ezért - (több tere marad a belső képalkotásnak) - nagyon szereti, és sokszor újra hallgatjuk őket.
Természetesen nem érti a teljes szöveget, sőt olykor a történet egyes részeit sem, ennek ellenére teljesen leköti őt. Ő maga is eljátssza a történet egyes részeit, az abban szereplő cselekvéseket, vagy rajzol hozzá.
Nem szoktam elmesélni neki magyarul a történetet, csak ha rákérdez, vagy látom, hogy nem ért valamit, és ez zavarja.
Az első mesénk a Három kismalac története volt. Egy kicsit féltem, mit szól ahhoz, hogy a farkas két kismalacot is felfal, ráadásul a végén még belőle is levest készítenek. Annak ellenére, hogy a szakirodalom leírja, milyen fontosak ezek a mesék a gyerekek számára , mivel, többek között, segít nekik „megfogalmazni”, és ezáltal feloldani a félelmeiket, mégis sokáig nem szántam rá magam, hogy megismertessem a lányom e klasszikus mesékkel.
Tévedtem.
Valószínűleg a történetekben szereplő ismétlődések, amelyek természetesen nyelvi elemek ismétlését is jelentik, egyfajta biztonságot adnak. Ezentúl persze a nyelvelsajátítás miatt is nagyon hasznosak:).
A mesék címke alatt, a következő blogbejegyzésekben a nálunk bevált mesék linkjeit rakom fel, és persze a történet rövid összefoglalását is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése