Az anyanyelvüket éppen elsajátító gyerek lelkes szógyűjtők. Napjában többször felteszik a kérdést "Mi ez?", vagy csak rámutatnak a tárgyakra, azt várják tőlünk, hogy nevezzük meg azokat. Vagy éppen "vizsgáztatnak", tudjuk-e mi a tárgy nevét, szeretnék visszahallani a már ismert szót. Miért ne használnánk fel ezt a hajtóerőt, ösztönt az angolozáshoz is.
Nevezzük meg a környezetében levő tárgyakat angolul. Ha már beszél az anyanyelvén, akkor lehet, hogy tiltakozni fog, ilyenkor a játék közbeni angolozással érdemes kezdeni, és ha már ott elfogadta a másik nyelvet, lehet próbálkozni újra a "szógyűjtéssel". Ez történt nálunk is. Erről egy másik bejegyzésben már írtam.
Én először csupán megneveztem a dolgokat. Később kezdtem el kérdezni, és mondatban válaszolni (What's this? It's a spoon.) Fontos, hogy ne várjuk el, hogy megismételje. Lehet, hogy azonnal megismétli, lehet, hogy akár két nap elteltével fog rámutatni a tárgyra, és megnevezni angolul, lehet hogy egyáltalán nem. Az, hogy miért tetszik egy szó - vagyis miért hajlandó a gyerek megnevezni az adott tárgyat angolul, sok mindentől függ. Például, hogy tetszik-e neki a szó hangalakja (nálunk a minél viccesebb, furcsább - vagyis a magyartól eltérő szavak voltak kezdetben a kedvencek).
Ne keseredjünk el ha eleinte egyáltalán nem reagál, úgy tesz mintha nem is hallana. És főként ne próbáljuk rávenni, hogy azonnal elismételje a szót, vagyis ne erőltessük , várjuk meg míg ő maga kedvet érez hozzá, előbb-utóbb úgy is utánozni fog téged. Először el kell fogadnia téged angolul beszélőként is, és meg kell értenie, hogy is kell "játszani ezt az új játékot". Ha kitartasz, egy idő után még a kérdést is használni fogja, hogy megtudja tőled azoknak a dolgoknak a nevét, amelyekre kíváncsi.
Mivel nem biztos, hogy a háztartásodban, környezetben előforduló tárgyak neveit mind fejből tudod , érdemes kikeresni a szótárból, kiírni cetlikre a szavakat,és ráragasztgatni őket a tárgyakra (persze amire lehet:)).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése