A lányom úgy négy-öt hónapja elkezdett angolul „olvasni”. Természetesen nem tud olvasni, de szorgalmasan lapozza az angol könyveit, és fennhangon mondja a szöveget. Ez addig nem is zavaró, amíg valóban azokat a könyveit „olvassa”, amelyeket kívülről tud. Ezek általában rímelő, ritmikus szövegek; különösen Julia Donaldson egyes könyveit fújja kívülről. Ha viszont már hosszú percekig halandzsázik, az igen megterhelő tud lenni, egy felnőtt számára, akit zavar az értelmetlenség. A kényelmetlenségen túl, azonban felvetődött bennem a kérdés, hogy nem tünetértékű-e a dolog, és nem azoknak van-e igaza, akik kategorikusan elutasítják a korai nyelvtanítást.
Elkezdtem jobban odafigyelni a „halandzsára”, és azt vettem észre, hogy az egy igen lassú, de jól érzékelhető fejlődésen ment át. Egy kicsit leegyszerűsítve, egyre több jelentéssel bíró elemet lehetett benne felfedezni, vagyis először csak úgy hangzott, mint az angol, aztán szótöredékek, szavak, majd mondatrészletek, végül teljes mondatok emelkedtek ki a belőle. Persze ez a folyamat nem volt töretlen, elsősorban a lányom hangulatától, fáradságától stb. függően alakult. Például délelőtt sokkal „értelmesebben” halandzsázik, mint este.
Ha felmerül egy kérdés, kétely bennem a korai nyelvelsajátítással kapcsolatban, akkor igyekszem a választ az anyanyelv elsajátításának már jól ismert folyamatában, lépcsőfokaiban keresni. Egyszerűen fogalmazva halandzsázott-e a gyerek az anyanyelvén már korábban, természetesen igen. Az ok azonos, dolgozik benne a „beszédkényszer”, ki kell próbálnia az ajándékba kapott, elesett nyelvi formákat. Még akkor is, ha ezeket hibásan mondja, más útja nincs a nyelvelsajátításnak. (Csak zárójelben jegyzem meg, milyen jó lenne, hogyha erről az idegen nyelvek tanításában később sem felejtkeznénk el: ha nem engedjük hibázni, vagyis állandóan javítjuk, akkor a gyerek nem tudja kipróbálni a nyelvi jelenségeket, és egy idő után már nem is akar majd megszólalni az idegen nyelven.)
A tanulság nem más, mint hogy ne félj a halandzsától, viseld el, ha olykor nehéz is, a gyerek ilyenkor „gyakorol”.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése